Az MTA az utolsó sztálinista intézmény?

A kommunista hatalom 1949-ben maga alá rendelte a tudományos intézményt.

Miért épp Dietrich Fischer-Dieskau? Öt évet úszom vissza a rendszerváltás hinaras-papjánosos idejében.
Nem ma történt, ’92 nyarán. Unokatesóm szerzett polaroid gépet két, azaz 2 db papírral. Igazi dupla csövű! A másfél szobás veszprémi panel érdes padlószőnyegére vetettem magam, huszonvalahány cédé közé. Kínos az egész, milyen arcot vághattam, milyen pózban, remélem, nem kétcsíkos melegítőben, de az ünneplő is ciki. És nem gyerek, hanem már 22 éves… gyerek.
Nincs meg a másik fotó, csak az emlék szembesít a pillanattal, amikor istenítéletre hagytam, hogyan tovább az éneklés frontján, és ronggyá hallgatott lemezekkel övezve sorsomat egy távoli ismeretlenre bíztam. Döntsön ő! – gondoltam, tán túl sok mesére nézve túl sok Hollywoodot. Kiskubiztam berlini címét egy drága bolti Ki kicsodából, és ment is postára, ment s(z)erényen a vigyorgós-lemezes polaroid, érettségi tudással megtalpalt angol levél meg egy kazi, pár sikerültebbnek gondolt kornyikálással…